Több mint ülőgarnitúra
A kanapék fejlődése csak a szocreál ülőgarnitúrákhoz képest látványos. A rómaiak és a görök is többfunkciós ülő alkalmatosságokat használtak. A magyaroszági, második világháború utáni éra csupaszította le a kanapékat és kárhoztatta őket a merev ülésrendre, feledésbe víve a kényelem luxusát.
Persze, nem kenhetünk mindent az elmúlt X évre. Különböző korok és stílusok voltak, ahol más volt a társadalmi szokás, így a fő szempontok is mások voltak a bútorzatnál. Például egy merev victoriánus társasági életében sem lehetett csak úgy elheveredni a többiek jelenlétében, míg ez Rómában természetesnek számított.
Neveltetés és kultúrkör kérdése, de jómagam arra szavazok, hogy a kanapén elnyúlva, akár a lábunkat feltéve beszélgessünk, gyümölcsöket csemegézzünk és belefeledkezzünk a jelen pillanatába. Kötetlenebb, nem annyira merev a hangulat. Ez is, mint minden szituáció függő, hiszen teljesen máshogy viselkedünk rokonságban, nagyon kedves barátok között, mint protokolláris látogatásokkor. Az is külön kérdéskör, hogy otthon engedjük meg magunknak a lazaságot, vagy vendégsében? De ez már etikett, nem a blogunk fő témája és messze is vinni.
Egyre inkább úgy készülnek a kárpitos bútorok, mint az ülőgarnitúrák, kanapék, hogy azokon állíthatóak a támlák, esetlegesen polcos az oldala és a kialakításuk a kényelmet szolgálja.
Az ággyá alakítható verziókat is egyre inkább úgy készítik, hogy akár hosszútávon is aludni lehessen rajtuk, bár erre még mindig alkalmasabb nyilván egy franciaágy, erre a célra készített ágy.
Egy jó dohányzóasztal, fotelok vagy prémium bútorok és máris teljes a kényelem, várhatjuk a vendégeket! Aztán kezdjük el óvatosan feszegetni a határokat a lazaságban :)
